Cső,
most gyorsan internethez jutottunk, meg lendülethez.
Nem tudom, ki hogyan emlékszik (már a házasodottak közül), de az első 1,5 nap sötét depresszió.
Elmúlt a ceremónia, elmúlt a party, eszméletlen jó volt és épp ezért kár hogy elmúlt. Rájöttünk, hogy minden perc, ami az előkészületekkel, a sok sok egyeztetéssel, szervezéssel, családi beszélgetésekkel, vagy magán a "nagy napon" történt megbecsülhetetlenül értékes volt. Most azon gondolkozunk, hogy kellően átéltük e ezeket a perceket, kellően kifejeztük e, mennyire fontos nekünk mindenki. Szüleink, testvéreink, minden rokon, minden barát, minden segítség, minden partner, akivel együtt dolgoztunk.
"Ami elmúlt, soha nem jön vissza már..."
Most komolyan, az ember arra gondol ilyenkor, hogy miért olyan rövid egy emberöltő. Hogyan telik el az idő, hogyan múlnak el az események... meg majd egyszer mi ülünk majd ott a főasztalnál a gyermekeink esküvőjén. És reméljük a nagyszüleik is. Meg mindenki aki fontos nekünk..
De ma estére már jó, van még az eslüvői merlot-os üveg alján, de megisszuk mindjárt.
Iszonyú jó volt ma, olyanokat láttunk, mint még soha. Holnap bringa, kajakozás, meg fürcsi, meg hamburger egy tüchtig helyen. Családos programok :))))))))
Legyetek jók,
cső,
Nászutas lakosztály
2007. augusztus 14., kedd
Def.: Jégeső
Akkor, aki nem tudná: (forrás: JCEA Volume 3 (2002) Number 1)
A jégeső kialakulásának mechanizmusa
A hőmérsékleti légrétegződés és a nedvességi viszonyok határozzák meg azt, hogy kialakulhatnak-e azok a heves függőleges mozgások, melyek nagyméretű jégszemek kialakulásához vezetnek. A csereáramlások következtében a vízgőz feljut a magasabb légrétegekbe. Ahhoz, hogy itt felhő képződhessen, először le kell hűlnie a feláramlott vízgőznek. A lehűlés következtében a vízgőz halmazállapot változásra kényszerül, - a felhőképződés nélkülözhetetlen feltétele - amelyről nagyrészt ugyanazok a fölfelé irányuló vagy legalábbis ilyen irányú összetevővel bíró légáramlások gondoskodnak, amelyek egyúttal a földfelszínen elpárologtatott vízgőznek a magasabb rétegekbe való szállítását is végzik (2, 3). A zivatarfelhők fejlődésében három fázis különböztethető meg. Az első szakaszban adott hely felett megindul a levegő feláramlása. A második szakaszban a felhőelemek között, elsősorban a magasabb szinteken megindul a lehűlés. Eddig a folyamat megegyezik az esőfelhők kialakulásával. A lehűlés azonban, önmagában nem eredményez jégesőt, ehhez még egy feltétel szükséges, méghozzá az, hogy egy alkalmas kicsapódási felület álljon rendelkezésre. Nagyobb kiterjedésű, sík felületű kicsapódási testek csak a Föld felszínén vannak. Eltekintve a harmat, dér és a zúzmara jelenségeitől, a kicsapódás mindig kis görbületi sugarú, lebegő testecskéken történik, amelyeket kondenzációs magoknak nevezünk. A kondenzációs magokról, kialakulásukról és jellemzőikről már 1756-ban történt említés (2, 6), s az irodalom már arra is rámutat, hogy a jégfelhők képződésénél mind a cseppfolyósodási-, mind a szilárdulási magokkal számolni kell. A szilárdulási magok nem nedvszívó, oldhatatlan, finom ásványi törmelékek. Ezek ásványi termékek, homokszemek, kvarckristályok, illetve maguk is apró jégkristályok lehetnek. A keletkező jégszemek alakja attól függ, hogy mennyire telített vízzel az adott szilárdulási mag. Ez alapján a képződő szemek lehetnek hatoldalas oszlopok, hatszögletű lapocskák, toll alakú csillagocskák, összetettebb kristályformák, vagy akár amorf jégszemek is.Megfelelő hőmérsékleten és megfelelő túltelítettség esetén a szilárdulási magokon megindul a jégkristályok képződése. A lehűlés és kicsapódás után a levegő még mindig képes felfelé áramolni mindaddig, amíg a nagy sebességű feláramlás és cirkuláció képes a nehéz jégszemeket a magasban tartani. Mielőtt a jég hullani kezdene, az eddig felfelé ható áramlás hirtelen megfordul, és a talajközelben hűvös, nagy sebességű, ún. kifutószél formájában jelenik meg. Ez már biztos jele a kezdődő csapadékhullásnak.
A jégeső előfordulási gyakorisága és néhány jellemző paramétere
A jégszemek különállóan - a kisebbek néha szabálytalan csoportokba tömörülve - hullanak. A szemek általában nagyon különböző méretűek lehetnek. Az okozott kár szempontjából azonban nem közömbös az sem, hogy mennyi ideig hull a felhőből jég. A statisztikák azt mutatják, hogy a leggyakrabban, az esetek 32%-ában a jégeső kb. 5-8 percig tart. A fél óráig, vagy tovább is elhúzódó jégzivatarok előfordulási valószínűsége már csak 5%. Az esetek 41%-ában 15-18 óra között esik jég, míg a zivatarok háromnegyede 12-18 óra között fordul elő.Az évi menet is figyelemre méltó, hiszen országos adatokra támaszkodva a leginkább jégesőveszélyes hónapok: a június (22,2%) és a május (21,9%). Júliusban a helyzet még mindig veszélyes, a jégeső több mint 19%-os valószínűséggel jelentkezhet. Áprilisban ez a szám 15, augusztusban pedig 13%. A szeptemberi jégeső gyakorisága már alig 6% és ez élesen csökken a márciusi 1,4-re illetve a februári 0,8%-ra. Korábbi vizsgálatok szerint az előfordulás maximuma Magyarországon az Északi-középhegység vidékére esik; másodmaximumok találhatók Szabolcs-Szatmár és Baranya megyékben (7). A jégeső-előfordulások minimuma a Dunavölgy déli részén, illetve a Duna-Tisza közén és a Tisza alsó folyásán, valamint egyes nyugati megyékben figyelhető meg.
Nnnna, ez volt akkor.
A jégeső kialakulásának mechanizmusa
A hőmérsékleti légrétegződés és a nedvességi viszonyok határozzák meg azt, hogy kialakulhatnak-e azok a heves függőleges mozgások, melyek nagyméretű jégszemek kialakulásához vezetnek. A csereáramlások következtében a vízgőz feljut a magasabb légrétegekbe. Ahhoz, hogy itt felhő képződhessen, először le kell hűlnie a feláramlott vízgőznek. A lehűlés következtében a vízgőz halmazállapot változásra kényszerül, - a felhőképződés nélkülözhetetlen feltétele - amelyről nagyrészt ugyanazok a fölfelé irányuló vagy legalábbis ilyen irányú összetevővel bíró légáramlások gondoskodnak, amelyek egyúttal a földfelszínen elpárologtatott vízgőznek a magasabb rétegekbe való szállítását is végzik (2, 3). A zivatarfelhők fejlődésében három fázis különböztethető meg. Az első szakaszban adott hely felett megindul a levegő feláramlása. A második szakaszban a felhőelemek között, elsősorban a magasabb szinteken megindul a lehűlés. Eddig a folyamat megegyezik az esőfelhők kialakulásával. A lehűlés azonban, önmagában nem eredményez jégesőt, ehhez még egy feltétel szükséges, méghozzá az, hogy egy alkalmas kicsapódási felület álljon rendelkezésre. Nagyobb kiterjedésű, sík felületű kicsapódási testek csak a Föld felszínén vannak. Eltekintve a harmat, dér és a zúzmara jelenségeitől, a kicsapódás mindig kis görbületi sugarú, lebegő testecskéken történik, amelyeket kondenzációs magoknak nevezünk. A kondenzációs magokról, kialakulásukról és jellemzőikről már 1756-ban történt említés (2, 6), s az irodalom már arra is rámutat, hogy a jégfelhők képződésénél mind a cseppfolyósodási-, mind a szilárdulási magokkal számolni kell. A szilárdulási magok nem nedvszívó, oldhatatlan, finom ásványi törmelékek. Ezek ásványi termékek, homokszemek, kvarckristályok, illetve maguk is apró jégkristályok lehetnek. A keletkező jégszemek alakja attól függ, hogy mennyire telített vízzel az adott szilárdulási mag. Ez alapján a képződő szemek lehetnek hatoldalas oszlopok, hatszögletű lapocskák, toll alakú csillagocskák, összetettebb kristályformák, vagy akár amorf jégszemek is.Megfelelő hőmérsékleten és megfelelő túltelítettség esetén a szilárdulási magokon megindul a jégkristályok képződése. A lehűlés és kicsapódás után a levegő még mindig képes felfelé áramolni mindaddig, amíg a nagy sebességű feláramlás és cirkuláció képes a nehéz jégszemeket a magasban tartani. Mielőtt a jég hullani kezdene, az eddig felfelé ható áramlás hirtelen megfordul, és a talajközelben hűvös, nagy sebességű, ún. kifutószél formájában jelenik meg. Ez már biztos jele a kezdődő csapadékhullásnak.
A jégeső előfordulási gyakorisága és néhány jellemző paramétere
A jégszemek különállóan - a kisebbek néha szabálytalan csoportokba tömörülve - hullanak. A szemek általában nagyon különböző méretűek lehetnek. Az okozott kár szempontjából azonban nem közömbös az sem, hogy mennyi ideig hull a felhőből jég. A statisztikák azt mutatják, hogy a leggyakrabban, az esetek 32%-ában a jégeső kb. 5-8 percig tart. A fél óráig, vagy tovább is elhúzódó jégzivatarok előfordulási valószínűsége már csak 5%. Az esetek 41%-ában 15-18 óra között esik jég, míg a zivatarok háromnegyede 12-18 óra között fordul elő.Az évi menet is figyelemre méltó, hiszen országos adatokra támaszkodva a leginkább jégesőveszélyes hónapok: a június (22,2%) és a május (21,9%). Júliusban a helyzet még mindig veszélyes, a jégeső több mint 19%-os valószínűséggel jelentkezhet. Áprilisban ez a szám 15, augusztusban pedig 13%. A szeptemberi jégeső gyakorisága már alig 6% és ez élesen csökken a márciusi 1,4-re illetve a februári 0,8%-ra. Korábbi vizsgálatok szerint az előfordulás maximuma Magyarországon az Északi-középhegység vidékére esik; másodmaximumok találhatók Szabolcs-Szatmár és Baranya megyékben (7). A jégeső-előfordulások minimuma a Dunavölgy déli részén, illetve a Duna-Tisza közén és a Tisza alsó folyásán, valamint egyes nyugati megyékben figyelhető meg.
Nnnna, ez volt akkor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)