Édesanyám üzenete Nektek

Kedves Barátaink!

Köszönet és hála mindenkinek, aki velünk ünepelt a nagy napon.

Azoknak is, akik nem voltak ott, de szorítottak vagy imádkoztak, kiki hite szerint, hogy minden tökéletes legyen, hogy kedvezzen az idő az ünnephez.

Köszönet azoknak, akik két kézzel fogták a sörsátrakat, el ne vigye a hatalmas szél.

Köszönet azoknak, akik próbálták összefogni a két sátor közötti rést, hogy kevesebb eső zúduljon a szeretteik nyakába.

Köszönet azoknak, akik együtt futottak a térdig felkapott szoknyában rohanó menyasszonnyal, akinek az átázott vőlegény próbált esernyőt tartani. Külön a fotósnak, aki nyílsebesen utánuk eredve is kattogtatta a gépét, reméljük, sikerrel.

Köszönet azokak, akik megmentették Lajos tönkreázott laptopját, a személyzetnek akik mentettek és segítettek.

A zenészeknek, hogy a hidegben is forró hangulatot tudtak csinálni.

Köszönet mindenkinek, mert nagyszerűen viseltétek az egészet. Átázva, de jó kedvvel, nevetve és lazán tovább ment minden, és a jelenlévőknek köszönhető, hogy fergeteges esküvő lett, nem csak a szó szoros értelmében, amit az ég rendezett így, hanem átvitt értelemben is, ami az összes jelenlévő érdeme.

Köszönjük, hogy nem adtátok fel, és segítettetek emlékezetessé tenni a gyerekeink legszebb napját. Azt is, hogy hajnali hatkor úgy kellett áramtalanítani a helyiséget, hogy végre elengedjétek az ifjú párt.

Köszönjük, hogy olyan szép számban, szinte kivétel nélkül, másnap is velünk maradtatok,és megbeszéltük együtt az átélteket, kilazítottuk az idegeinket, és kicsit kipihenve indulhattunk haza.

Remélem, mindenki jól érezte magát, hogy ez a nap emlékezetes marad számotokra is.
Nagyon sok boldogságot kívánok az ifjú párnak, és azt, hogy minden nehézségen ilyen önfeledten és könnyedén legyenek úrrá, a hosszú, boldog házasságuk sok –sok elkövetkező évében.

Szeretettel : Kati anyukája

Nászút Memo II.

Nna, csakhogy már megint írhatunk!

Közben ám volt egy emailes próbálkozásom a telefonomról, de nem jött össze. Pedig épp a gemenci kisvasútra vártunk, és arról emlékeztem meg, de már nem emlékszem mi volt :))
Az előző bejegyzés eléggé nagyon szomorkásra sikerült, pedig már másnap nagyon jól voltunk! Úgy látszik, csak ki kellett írni magunkból. Meg is beszéltük egyébként, az is kellett nagyon.

Ámde, jöjjenek az élmények szépen sorban. Most már kezd összeállni a kép, épp nemsokára megyünk a "hivatalos" fényképekért... izgi :))

cső,
Lajos