Hogy jutottunk el idáig? Episode I.

Újabb sorozatot indítunk: a "Milyen zene nem lesz a lagziban" után itt a "Hogyan jutottunk el idáig" első része.

Biztos mindenkit izgat, hogyan találtunk egymásra. Kár, hogy nincs az embereknek valamifajta krónikása, aki feljegyezné, mi mikor és miért történt. Olyan mint az őrangyal, csak ő sztorit ír.

Próbálom felidézni a mi sztorinkat, Kinga szerint állítólag akkor kezdődött, amikor 8 éve egy szilveszteri buliban sztriptízműsort adtam jóbarátaimmal egy népes közönség előtt.
Fasza. :)
Szerintem inkább akkor kezdődött, amikor 4 éve egy sms-t írtam valamelyik szakkolis gyűlés után Kinga mosolyától ihletetten. Erre ő válaszolt, de - és itt eltérnek a vélemények - olyat, amire nem lehetett visszaírni (vagy olyat, amire béna módon nem írtam vissza).
De egészen igazából egy locsólóverssel kezdődött 2,1 éve... nem tudjuk, volt e válasz, de az biztos, hogy folytatásként a szakkoli szakmai konepciójának megújítására vonatkozó átütő ötletével megkerestem Kingát, mint szakmai bizottsági tagot...
Tudom, elég gyenge.
De néha az ilyen dolgok pont odaillőnek bizonyulnak :)
Mikor ez a vonal kifulladni látszott, másikat nyitottam (unk): személyiségteszt visszajelzés! Abban az időben egy HR tanácsadó cégnél dolgoztam, ahol kiválasztási és képzési módszertanokat szakértettünk, olyanokat, amik valamilyen tudományosan megalapozott pszichometriai eszközre épültek. Szóval, elég komoly volt a szándékom: mivel Kinga részt vett a egy ilyen eszköz hazai validálásában, és a validálás visszajelzéssel jár, és a teszt tényleg jó, és igen pontos képet adott Kinga személyiségéről, és a személyiségjegyekről beszélgetni nem kicsit jó csajozós téma, ugyanakkor megspórol legalább 2 év egymás megismerős időszakot------- minden összeállt!

De mindez kevésnek bizonyult.

"Ha nem megy balról, menjél jobbról" filozófiával folytatva megdöbbentő lépésre szántam el magam.

** folytatás nemsokára **

Melyik szám nem lesz a lagziban I.

Kedves barátom ihletésére és reméljük nem nagy bánatára, de ezt a számot NEM fogjátok hallani.

Fekete Pákó : Add ide didit!

Add ide a diditA didit add ideÉn a didit oda nem adom!!Add ide a didit Az anyád úristenitÉn a didit oda nem adom
Refrén:A didi hófehér A didi kőkemény A didi bombajóA didi jóóó!!!

Add ide a didit Az anyád úristenitÉn a didit oda nem adomAdd ide a diditA didit add ideÉn a didit oda nem adom!!Add ide a didit Az anyád úristenitÉn a didit oda nem adom

Refrén: A didi hófehér A didi kőkemény A didi bombajóA didi jóóó!!!

Add ide a didit Az anyád úristenitÉn a didit oda nem adom

Bocsesz. Cső,
Lajos

meghívó - mission started

Sziasztok kedves blogolvasók!

Már 2 környi meghívó szétosztáson vagyunk túl. Belehúztunk, és az elmúlt két estén gigászi teljesítménnyel a meghívók ötödén adtunk túl.

És a nagy tapasztalat: megdöbbentő, hogy senki nem játszott gyerekkorában "segíts a kisegérnek megtalálni a sajtot" játékot. még nem lőjük le a kommenteket, de megőrizzük a gyűjteményben a jövő blogolvasói számára, mert felejthetetlen élmény volt hallgatni, ki szerint hol töltjük a nászutunkat :)

Nekem különösen a mai nap nagyon izgalnmas ovlt: jó érzést volt várni az asztalnál, hogy vajon ki lesz az első befutó, mikor érkeznek a vendégek, vajon hol maradnak el ennyire a csajok, és persze sokat elárult az a 3 perc csend, amikor megkapták a meghívót, és mindenki belemélyedve olvasgatott. Feszülten figyeltük az arcokat, hogy vajon a megbotránkozás vagy a mosoly jelenik-e meg először :) Megérne egy fényképet itt a blogon... talán legközelebb...

Szerencsére egyelőre úgy tűnik, megérte munkát, úgyhogy reméljük jó úton haladunk a lagzival is :)

No jóéjt, puszi mindenkinek!

Countdown: 2 hónapos para

Kinga most pont nem izgul, de amúgy igen.

Én izgulok, főleg ha belegondolok.. azért mégiscsak furcsa érzés. Pozitív. Kellemes. Belekezdünk egy nagy dologba - de most még csak erre várakozunk. Ja, meg utálok várni, de erre most jó. Valószínűleg nem véletlen, hogy ennyi előkészítő munkával jár az esküvő: a hosszú idő, amit erre fordítasz arra késztet, hogy belegondolj, átérezd innentől már ketten lesztek.

A múltkor kaptam egy nagy merítést abból az élménytömegből, ami elöntheti az embert az "esküvés" előtti pillanatokban. Nagyon kedves barátaim mögött voltam a tanu, és amikor a tömeg (!? pontosabban mindenki, aki fontos az ifjú párnak) már bent volt, megszólalt a love actually-ból a tudjátok melyik szám, mi kint álltunk, az ucsó pillanatok - mindjárt bemegyünk, néztünk egymásra, mosolyogtunk, "csinosak vagytok", hogy áll a nyakkendőm", "van egy szösz a zakódon", stb.: és egyszercsak menni kellett. A kémia tette a dolgát belül, én meg azt gondoltam, miért nem ezt tanítják a kémiaórán. A választ most ideírom (sok fizikus, meg matematikus után - reál tárgyak ilyen témában!?): mert nem tudják. Mert vannak olyan feladványok a rendszerben, amit nem lehet belül megoldani.

Ez van. Ez jó. Gut, Besser, Gösser. Még van egy korty, megiszom.

Cső, ez volt mára.

A hét mottója: lásd alul

Kezdődik a hét.
Jó itt lenni a munkahelyen, de azért inkább már az esküvő előtti szabadságos héten lennék...
Vagy inkább magán az eskövőn :)
Aki hasonlóan érez, küldjük szeretettel minden idők legbiztatóbb mondását, amit egy P. Mobil koncert szünetében hallottam egy az élet által kissé megnyűtt rockertől (aki egyébként igazából magának mondogatta, amikor eszébe jutott életének egy-egy elcseszett momentuma), hogyaszondja:

"Szarunk bele, szól a zene, nem igaz?"

Na cső,
Kinga, Lajos