anyukám elmaradt esküvői beszéde

Katám, megígértem, hogy leírom az esküvőre tervezett, elmaradt beszédemet:

Aki ismeri a családunkat, tudja, a kisebbik lányom ment most férjhez,
Ő abban a furcsa helyzetben van, hogy Zsoltnál, a legidősebb testvérénél 18 évvel
fiatalabb, Gábornál 17 évvel, Áginál 8 évvel.

Ezért neki volt egy idősebb anyukája, aki kiszolgálta, elnéző volt vele, de unalmas is
gyakran.
És volt egy 8 éves kisanyukája, aki mindig tele volt meglepetésekkel, játékkal, de naponta
meg is mutatta keményen, ki az úr a háznál.Talán ezért volt az első szava Katinak,hogy
“nem ,nem”

Aztán megtanult más szavakat is, és elválaszthatatlanok lettek, öröm volt hallgatni a
nevetgélésüket.

Ágim 5 éve ment férjhez, akkor azok az emlékek éltek bennem, hogy ilyen ünnepélyes
alkalmakor csak a férfiaknak illik beszédet mondani, A tekintélytiszteletem azóta elmúlt,
-de sajnos a körülmények nem kedveztek a mostani “szereplésemhez” sem. Pedig most
mindkét lányomhoz szerettem volna szólni, az 5 évvel ezelőtt elmulasztott helyett is.
Mikor egészen kislány voltam, minden utamba kerülő nálam kisebb gyereket azonnal meg
akartam menteni a veszélyektől, unalomtól, vonszoltam, terelgettem, ha akarta, ha nem.
Borzasztó jó játéknak tűnt ez nekem.
Talán a kisbicikli még csábítóbb lett volna, de Gyomán abban az időben csak egy-két helyen
láttam biciklit, kisbaba sokkal több helyen előfordult, elérhetőbb kívánságnak tűnt.
És túl nagy igényeim nem voltak azért ….
Kérdezgettem anyukámat, nagymamámat, hogy hogyan lehetne egy ilyen babát állandó
használatra nekünk is beszerezni.
Ők elmondták, hogy a kisbabák egy babaréten vannak, (3 évesen még a logikai hézagok
nem zavartak), ahová elszáll a gólya, felkap egyet, visszamegy a faluba, és tudja, hová,
melyik kéménybe kell bepottyantani, ahol már várják.

Az előttünk levő ház kéményén volt egy gólyafészek, ettől kezdve gyakran álltam az udvaron
és kiabáltam, hogy gólya-gólya vaslapát, hozzál nekem kisbabát. Nem hozott. Anyukám
mondta, hogy nem baj, sok gond van ám azzal, de én fájlaltam a dolgot, és azon álmodoztam
,hogy megkeresem azt a babarétet, és a legszebbet, legokosabbat, legkedvesebbet hazahozom.
Ha 20-30 évvel később sikerült volna beszabadulni a babarétre és kedvemre válogathatok,
akkor sem sikerült volna szebb, jobb, kedvesebb, okosabb babákat választanom, mint
amilyeneket végre ajándékba kaptam .

Nagyon boldog vagyok, hogy az anyukátok lehettem. Hogy láttalak benneteket pici,
tenyérben is elférő babának, vidáman futkosó kis három évesnesnek és gyönyörű felnőtt
nőnek,csodaszép menyasszonynak és nagyon boldognak.

Édesanyám azt mondogatta Áginak, aki még első unoka volt, hogy te vagy az életem
folytatása. Ági erre rettentően büszke volt, és mindenkinek dicsekedett is vele. Most itt van
már Blanka is ,akinek- és azt remélem, a hamarosan sorra megszülető többi unokáimnak -
majd én is elmondhatom, hogy ti folytatjátok az életemet, és ezt köszönöm nektek,
kislányaim, hosszú és nagyon boldog közös életet kívánok, teljesüljön minden álmotok,
neveljetek nálam okosabb, értékesebb, nagyon boldog gyerekeket, akikre olyan büszek lehetek, mint amilyen Rátok is vagyok.