legénybúcsú - ahogy én láttam

Nos, eljött a legénybúcsú is.

A legénybúcsú kezdetébe én is be lettem avatva, ugyanis szükségük volt a segítségemre. Lajost szerették volna meglepni és elrabolni, és ehhez valaki gyanún felül állónak kellett Lajost elcsalni otthonról, hogy pár marcona álarcos betuszkolhassa egy furgonba.

Persze Lajos furfangos csavaros eszével már pénteken azon agyalt, hogy vajon miért 10 órát mondtak neki kezdésnek, mert az túl későn van, és tuti el akarják majd rabolni, és már az is felmerült benne, hogy én leszek a cinkostárs... Micsoda feltételezés!

Úgyhogy mikor elérkezett a szombat délután, valami hiteleset kellett kitalálnom, hogy Lajosnak miért kell felöltöznie és kimennie a házból.

Ekkor lépett a képbe anygukám, aki feleljhetetlen alakítással eljátszotta, hogy meghúzta a karját, és fájdalomcsillapító kell a gyógyszertárból. Volt ott minden: fájdalmas arc, vizes borogatás a kézen, még egy ezrest is Lajos kezébe nyomott, hogy "csak ne kenőcsöt, tablettát hozz". Nos, Lajos bevette. Nem kicsit :)

Aztán már csak kósza hírek jutottak el hozzám, hogy 2 kollléganőm is találkozott Lajossal a holdudvarban 30 fehérpólós srác társaságában, félmezteleül, hastáncos csörgővel a derekán. És hogy az egész holdudvar egy emberként kántálta, hogy "megnősül! megnősül!"

Azért Lajos is megkerült másnap du. 4re. És köszöni, mostmár jól van!

Kinga