Hogy jutottunk el idáig - Episode IV.

...
Még egy ilyen sms-t! "Még a busz sem jön, ilyen ez az este".
Itt az esély, öreg - gondoltam, de jött a kérdés is egyből: oké, de MELYIK busz?! Az ilyen helyzetekben kell okosnak lenni és nem hülyének. A buszok a főutakon mennek, ennek megfelelően arra vettem az irányt. Izgultam, először is azért, hogy megtaláljam, másodszor azért, hogy ha megtalálom, mit fogok mindani. Arra már nem emlékszem, futottam-e vagy csak gyorsan mentem? Azt tudom, hogy érezni éreztem, találkonzi fogunk. Van úgy, hogy az izgalom mellett, egyfajta nyugodtság lesz úrrá rajtad egy helyzettel kapcsolatban. Bennem is ez volt, és már megtanultam, hogy az ilyen érzésekre lehet hallgatni. Ilyenkor tipikusan pont időben fogsz odaérni mindenhova. Végül is egy "mágus nem késik és nem érkezik korábban soha" mondta Gandalf a Gyűrűk Ura című filmben,
Mágia ide vagy oda, megláttam egy messzi buszmegállóban egy csinos lányt. A fenébe, nem ő az, le se lassítottam, mást kerestem, eltökélt voltam. Hol lehet másik buszmegálló? Megvan! A Madách térrel szemben! Akkor már siettem, mert láttam néhány buszt jönni-menni, ahogy kivettem Kinga nem volt egyiken sem.
És igen, ott álldogált, és ahogy néztem, éppen rám várt :) Először csak mosolyogtunk, aztán azt hiszem benyomtam a "helló, öö éppen erre jártam... nagyon sietsz?" klasszikust. Eléggé zavarban, természetesen. Innentől felpörögtek az események. A busz jól időzített, látványosan megérkezett, amire mi látványosan nem szálltunk fel, aztán látványosan továbbment, mi pedig látványosan utánnanéztünk, aztán egymásra. Ez "a busz nem ment el" - gondoltuk.
Addigra már kellemes lett az este :) Elindultunk befelé a Madách tér irányába. Én céltalan bolyongásnak véltem, de amikor a fényből beléptünk az árnyékosabb részre, akkor jöttem rá, hogy ide lettem vezetve. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezt jól tükrözi, hogy egyszercsak hoppá! Kinga lekapott! Aztán megint! Vicces volt, hogy egy lépcsőházi kapualjban álltunk, ahol mozgásérzékelős volt a világítás. A csókok mindig sötétben voltak, a szünetek pedig világosban.
Nem tudom mennyi idő után elindultunk az oktogon irányába a hátsó kis utcákon. Előtte fel sem tűnt, mennyire szép környék az :)
Elértünk az Oktogonra, ott parkolt a verdám, beszálltunk és hazamentünk Kingáékhoz. Amerikai filmben éreztem magam, sváb lánnyal egy japán autóban. Leparkoltunk a házuk leőtt, romantikáztunk, hogyan is legyen ez az egész mostantól...

Eszembe jutott, milyen egszerű ez a hazakírérlek dolog, ha van autód. Tulajdonképpen Kinga is megvárta, míg veszek egyet, és csak aztán jöttünk össze. :) Meg is kérdeztem most az előbb, és azt mondta, tényleg így volt :)

Így indult, és ide jutottunk. Az elmúlt kicsit több mint két évet nagyon élveztük, de tényleg. Okosabbak és bölcsebbek lettünk. Itt van a falon egy 9 pontos lista, amit közösen tettünk össze, erre vigyázunk.

Meg egymásra.

Legénybúcsú - ez a nap is eljött

Vannak olyan reggelek, amikor nem tudsz aludni, mert aznap történik majd valami. A mai is ilyen. Biztos az esküvő napja is ilyen. Lehet, hogy a legénybúcsú funkciója, hogy felkészítsen a lagzi napján rádtörtő érzésekre? :)
Vagy mire való ez egyáltalán? Valami ösztönös falka szertartás, ami a férfiak ősi eredetű összetartozását erősíti? Vagy egy olyan fórum, ahol megengedett megbeszélni bármit, ami a csajokkal kapcsolatos? Az útravalóul szolgáló tanácsok kiosztásának helye? Vagy nem is a megnősülni kívánóról szól, hanem azokról, akik már benne vannak? Egy kis feszültséglecsapolás, gőzkiengedés?

Kedves lányok, asszonyok! Bármelyik is igaz a fentiek közül, hasznos ez mindenkinek. És hadd szóljak férfitársaim nevében - köszönjük a megértést és türelmet. És a másnapi törődést :)

A mai estét illetően, Balázs barátom szavait idézve, mondtam a srácoknak "áá, menjünk el valahová, aztán rúgjunk be és kész."

Nna, ez lesz ma. Mindenesetre elköszönök.
Cső.

Lajos

D-Day prep.

Hello.

Régen írtam, igen. Rossz nyelvek szerint megszöktem egy régi kolléganőmmel, még rosszabb nyelvek szerint meg két régi kolléganőmmel. :)
Igazából egy nagyon mozgalmas két hetet tudunk magunk mögött, nem volt egy este sem, amikor ne történt volna valami esküvővel kapcsolatos. A sok munka megtette hatását, már alig van meghívó, amit ne osztottunk volna ki :) Ezen kívül örömteli hír még, hogy a zenekar megtanulta és már két buliban le is tesztelte a "könnyű álmot hozzon az éj" című számot. Tanuljátok meg a szövegét, nagy valószínűséggel valami alkalmas és már kellően mámoros időpontban el fogjuk énekelni közösen... Legalábbis az elmúlt lagzis emlékeim alapján mindig megtörténik ez a rész... :)
Ezen kívül elkészült a hátsó főfalra szóló design ötlete és első grafikai verziója. BOMBÁZÓ! De majd ítéljétek meg ti, mindenesetre a Kauker Design & Style mostantól vállal teljeskörű lagzi image kialakítást.
Az előkészületek közé tartozik, hogy egy helyi érdekeltségű gitárművész elvállalta a fellépést: miközben fogy a sör és a bor és a pogácsa és mindneki ránk vár, ő fog játszani nektek. Azt hiszem, számot nem lehet kérni és aprópénzt se hozzatok.. :)
Ja, torta. Hat emelet valószínűleg - de ha egy szelet is marad szombaton, másnap fogjátok megenni :)))
A saját technikai felszereltségünk kb. 47%-os, ebből Kinga 94% én pedig 0%... De a mai nap délelőttjén ezt a kis malőrt drasztikusan javítani fogom :)

Mindent összegezve a D-Day előkészülete terv szerint halad. 3 hét van vissza, mostantól fókuszáljuk erőfeszítéseinket. És elkezdtünk eléggé izgulni.

Cső,
Lajos