Def.: Jégeső

Akkor, aki nem tudná: (forrás: JCEA Volume 3 (2002) Number 1)

A jégeső kialakulásának mechanizmusa
A hőmérsékleti légrétegződés és a nedvességi viszonyok határozzák meg azt, hogy kialakulhatnak-e azok a heves függőleges mozgások, melyek nagyméretű jégszemek kialakulásához vezetnek. A csereáramlások következtében a vízgőz feljut a magasabb légrétegekbe. Ahhoz, hogy itt felhő képződhessen, először le kell hűlnie a feláramlott vízgőznek. A lehűlés következtében a vízgőz halmazállapot változásra kényszerül, - a felhőképződés nélkülözhetetlen feltétele - amelyről nagyrészt ugyanazok a fölfelé irányuló vagy legalábbis ilyen irányú összetevővel bíró légáramlások gondoskodnak, amelyek egyúttal a földfelszínen elpárologtatott vízgőznek a magasabb rétegekbe való szállítását is végzik (2, 3). A zivatarfelhők fejlődésében három fázis különböztethető meg. Az első szakaszban adott hely felett megindul a levegő feláramlása. A második szakaszban a felhőelemek között, elsősorban a magasabb szinteken megindul a lehűlés. Eddig a folyamat megegyezik az esőfelhők kialakulásával. A lehűlés azonban, önmagában nem eredményez jégesőt, ehhez még egy feltétel szükséges, méghozzá az, hogy egy alkalmas kicsapódási felület álljon rendelkezésre. Nagyobb kiterjedésű, sík felületű kicsapódási testek csak a Föld felszínén vannak. Eltekintve a harmat, dér és a zúzmara jelenségeitől, a kicsapódás mindig kis görbületi sugarú, lebegő testecskéken történik, amelyeket kondenzációs magoknak nevezünk. A kondenzációs magokról, kialakulásukról és jellemzőikről már 1756-ban történt említés (2, 6), s az irodalom már arra is rámutat, hogy a jégfelhők képződésénél mind a cseppfolyósodási-, mind a szilárdulási magokkal számolni kell. A szilárdulási magok nem nedvszívó, oldhatatlan, finom ásványi törmelékek. Ezek ásványi termékek, homokszemek, kvarckristályok, illetve maguk is apró jégkristályok lehetnek. A keletkező jégszemek alakja attól függ, hogy mennyire telített vízzel az adott szilárdulási mag. Ez alapján a képződő szemek lehetnek hatoldalas oszlopok, hatszögletű lapocskák, toll alakú csillagocskák, összetettebb kristályformák, vagy akár amorf jégszemek is.Megfelelő hőmérsékleten és megfelelő túltelítettség esetén a szilárdulási magokon megindul a jégkristályok képződése. A lehűlés és kicsapódás után a levegő még mindig képes felfelé áramolni mindaddig, amíg a nagy sebességű feláramlás és cirkuláció képes a nehéz jégszemeket a magasban tartani. Mielőtt a jég hullani kezdene, az eddig felfelé ható áramlás hirtelen megfordul, és a talajközelben hűvös, nagy sebességű, ún. kifutószél formájában jelenik meg. Ez már biztos jele a kezdődő csapadékhullásnak.

A jégeső előfordulási gyakorisága és néhány jellemző paramétere
A jégszemek különállóan - a kisebbek néha szabálytalan csoportokba tömörülve - hullanak. A szemek általában nagyon különböző méretűek lehetnek. Az okozott kár szempontjából azonban nem közömbös az sem, hogy mennyi ideig hull a felhőből jég. A statisztikák azt mutatják, hogy a leggyakrabban, az esetek 32%-ában a jégeső kb. 5-8 percig tart. A fél óráig, vagy tovább is elhúzódó jégzivatarok előfordulási valószínűsége már csak 5%. Az esetek 41%-ában 15-18 óra között esik jég, míg a zivatarok háromnegyede 12-18 óra között fordul elő.Az évi menet is figyelemre méltó, hiszen országos adatokra támaszkodva a leginkább jégesőveszélyes hónapok: a június (22,2%) és a május (21,9%). Júliusban a helyzet még mindig veszélyes, a jégeső több mint 19%-os valószínűséggel jelentkezhet. Áprilisban ez a szám 15, augusztusban pedig 13%. A szeptemberi jégeső gyakorisága már alig 6% és ez élesen csökken a márciusi 1,4-re illetve a februári 0,8%-ra. Korábbi vizsgálatok szerint az előfordulás maximuma Magyarországon az Északi-középhegység vidékére esik; másodmaximumok találhatók Szabolcs-Szatmár és Baranya megyékben (7). A jégeső-előfordulások minimuma a Dunavölgy déli részén, illetve a Duna-Tisza közén és a Tisza alsó folyásán, valamint egyes nyugati megyékben figyelhető meg.


Nnnna, ez volt akkor.