Nászút, Memo I.

Cső,
most gyorsan internethez jutottunk, meg lendülethez.
Nem tudom, ki hogyan emlékszik (már a házasodottak közül), de az első 1,5 nap sötét depresszió.
Elmúlt a ceremónia, elmúlt a party, eszméletlen jó volt és épp ezért kár hogy elmúlt. Rájöttünk, hogy minden perc, ami az előkészületekkel, a sok sok egyeztetéssel, szervezéssel, családi beszélgetésekkel, vagy magán a "nagy napon" történt megbecsülhetetlenül értékes volt. Most azon gondolkozunk, hogy kellően átéltük e ezeket a perceket, kellően kifejeztük e, mennyire fontos nekünk mindenki. Szüleink, testvéreink, minden rokon, minden barát, minden segítség, minden partner, akivel együtt dolgoztunk.

"Ami elmúlt, soha nem jön vissza már..."

Most komolyan, az ember arra gondol ilyenkor, hogy miért olyan rövid egy emberöltő. Hogyan telik el az idő, hogyan múlnak el az események... meg majd egyszer mi ülünk majd ott a főasztalnál a gyermekeink esküvőjén. És reméljük a nagyszüleik is. Meg mindenki aki fontos nekünk..

De ma estére már jó, van még az eslüvői merlot-os üveg alján, de megisszuk mindjárt.

Iszonyú jó volt ma, olyanokat láttunk, mint még soha. Holnap bringa, kajakozás, meg fürcsi, meg hamburger egy tüchtig helyen. Családos programok :))))))))

Legyetek jók,
cső,
Nászutas lakosztály