Katám, megígértem, hogy leírom az esküvőre tervezett, elmaradt beszédemet:
Aki ismeri a családunkat, tudja, a kisebbik lányom ment most férjhez,
Ő abban a furcsa helyzetben van, hogy Zsoltnál, a legidősebb testvérénél 18 évvel
fiatalabb, Gábornál 17 évvel, Áginál 8 évvel.
Ezért neki volt egy idősebb anyukája, aki kiszolgálta, elnéző volt vele, de unalmas is
gyakran.
És volt egy 8 éves kisanyukája, aki mindig tele volt meglepetésekkel, játékkal, de naponta
meg is mutatta keményen, ki az úr a háznál.Talán ezért volt az első szava Katinak,hogy
“nem ,nem”
Aztán megtanult más szavakat is, és elválaszthatatlanok lettek, öröm volt hallgatni a
nevetgélésüket.
Ágim 5 éve ment férjhez, akkor azok az emlékek éltek bennem, hogy ilyen ünnepélyes
alkalmakor csak a férfiaknak illik beszédet mondani, A tekintélytiszteletem azóta elmúlt,
-de sajnos a körülmények nem kedveztek a mostani “szereplésemhez” sem. Pedig most
mindkét lányomhoz szerettem volna szólni, az 5 évvel ezelőtt elmulasztott helyett is.
Mikor egészen kislány voltam, minden utamba kerülő nálam kisebb gyereket azonnal meg
akartam menteni a veszélyektől, unalomtól, vonszoltam, terelgettem, ha akarta, ha nem.
Borzasztó jó játéknak tűnt ez nekem.
Talán a kisbicikli még csábítóbb lett volna, de Gyomán abban az időben csak egy-két helyen
láttam biciklit, kisbaba sokkal több helyen előfordult, elérhetőbb kívánságnak tűnt.
És túl nagy igényeim nem voltak azért ….
Kérdezgettem anyukámat, nagymamámat, hogy hogyan lehetne egy ilyen babát állandó
használatra nekünk is beszerezni.
Ők elmondták, hogy a kisbabák egy babaréten vannak, (3 évesen még a logikai hézagok
nem zavartak), ahová elszáll a gólya, felkap egyet, visszamegy a faluba, és tudja, hová,
melyik kéménybe kell bepottyantani, ahol már várják.
Az előttünk levő ház kéményén volt egy gólyafészek, ettől kezdve gyakran álltam az udvaron
és kiabáltam, hogy gólya-gólya vaslapát, hozzál nekem kisbabát. Nem hozott. Anyukám
mondta, hogy nem baj, sok gond van ám azzal, de én fájlaltam a dolgot, és azon álmodoztam
,hogy megkeresem azt a babarétet, és a legszebbet, legokosabbat, legkedvesebbet hazahozom.
Ha 20-30 évvel később sikerült volna beszabadulni a babarétre és kedvemre válogathatok,
akkor sem sikerült volna szebb, jobb, kedvesebb, okosabb babákat választanom, mint
amilyeneket végre ajándékba kaptam .
Nagyon boldog vagyok, hogy az anyukátok lehettem. Hogy láttalak benneteket pici,
tenyérben is elférő babának, vidáman futkosó kis három évesnesnek és gyönyörű felnőtt
nőnek,csodaszép menyasszonynak és nagyon boldognak.
Édesanyám azt mondogatta Áginak, aki még első unoka volt, hogy te vagy az életem
folytatása. Ági erre rettentően büszke volt, és mindenkinek dicsekedett is vele. Most itt van
már Blanka is ,akinek- és azt remélem, a hamarosan sorra megszülető többi unokáimnak -
majd én is elmondhatom, hogy ti folytatjátok az életemet, és ezt köszönöm nektek,
kislányaim, hosszú és nagyon boldog közös életet kívánok, teljesüljön minden álmotok,
neveljetek nálam okosabb, értékesebb, nagyon boldog gyerekeket, akikre olyan büszek lehetek, mint amilyen Rátok is vagyok.
2007. szeptember 24., hétfő
2007. szeptember 3., hétfő
2007. augusztus 29., szerda
Képek
Sziasztok!
ersze még van fotó, hála a lekes barátoknak meg a fotósnak mostanra kb 1000 db képnél járunk - de a gépem ma legalább annyira el van fáradva, mint én és nem akar többet most feltölteni.
Úgyhogy majd később.
Kinga
Jellemző ránk: elfelejtettük a webcímet, ahol a képeink fent vannak a neten :) Úgyhogy amíg ki nem nyomozzuk megint, meg kell elégednetek pár "gyöngyszemmel"...
Ez itt például nagyszerű lesz 25 év múlva a kandallónk fölé. Unokáknak-mutogatós... Pont vasárnap nézegettünk régi fényképeket Lajoséknál az anyukájék esküvőjéről, meg a nagy és dédszülőkről - na, ez pont ilyen kép lesz majd.
Ezt meg inkább majd együtt nézegetjük valami hideg téli estén amikor már ráncosak meg öregek leszünk, hogy "jajj, milyen jó volt akkor, és milyen szépek voltunk fiatalon" 
Ez a kedvencem: juliusban azon drukkoltam, hogy ne leygen 40 fok. Inkább essen az eső. Azért ennyirenem gondoltam komolyan:) A jászberényi megyei néplap másnap megírta, hogy bár az országban sok helyen volt jelentősebb eső, egyedül a jászságban Jásztelek és Alattyán között a 32-es út mentén és 200m-es sávban volt jégeső (ezzel kb m-re pontosan behatároltuk a mizse motelt), ott viszont elverte a napraforgót.
Meg egy esküvőt is:) szerencsére úgy tűnik, a naprafogrónak többert ártott, mint a lagzinak :)
És ha már rólunk van ázott kép, ne hagyjuk ki a vendégeket sem:
ersze még van fotó, hála a lekes barátoknak meg a fotósnak mostanra kb 1000 db képnél járunk - de a gépem ma legalább annyira el van fáradva, mint én és nem akar többet most feltölteni.
Úgyhogy majd később.
Kinga
2007. augusztus 27., hétfő
Visszatekintés
Cső,
tök jó, hogy mindenki kérdezi: na és aztán milyen a házas élet?
Az elmúlt két hétről tudok nyilatkozni: szerelmes és tartalmas. Ma fogjuk rendbe hozni a dolgozó szoba sarkunkat. Kinga azt álmodta, hogy vettünk egy hűtőt. Óriási nyugodtsággal veszünk részt lagzikban. Mi kell még? ;)
A nászutunkról meg még nem is írtunk. Ott hagytuk abba, hogy depresszió volt, meg hogy Tengelic Orchidea Hotel (egyébként nem tudtam nem párhuzamot vonni Kinga csokrával. A recepción tudtak, mert észre sem vették, a kezében..). Egyébként nagyon korrekt hely, horgásztóval, meg egy csendes kis wellness résszel. Majd a gyerekekkel ide is vissza fogunk jönni :) (ezt még elmondtuk jópárszor utazásunk folyamán).
Aztán másnap már vidáman keltünk, lementünk reggelizni, aztán aludtunk délig :) Szerintem itt pihentük ki véglegesen az elmúlt időszak hajtását és izgalmait. Fadd-Dombori kajakozás következett, itt kezdtem el nyomni a "nászúton vagyunk" szöveget valamilyen kedvezmény reményében.. Majdnem sikerrel is jártam, a fazon azt mondta a végén, hogy "nászutasoknak ingyen van", de úgy gondoltam illik legalább egyszer visszakérdezni, hogy "jajj, ne tessék már mondani", aztán mivel pont kezemben volt a pénz, jól el is tette... Igazi szezonvégi hangulat volt egyébként, pont nekünk való, lángos, sör, játékgép. Szétlőttünk jó pár zombit, csak elfogyott a huszasunk a végére.
Este is játszottunk: billiárd, csocsó, darts, na meg a vacsora. Minden versenyszámban kikaptam. Szép. Legközelebb már csak csapatversenyen indulunk :))
Csütörtökön meg bennhagytam a csontit meg a gilisztásdobozt a minibárban, a recepcióssal egyeztetve visszamentem érte. Mondta, hozzam már le akkor a klíma távirányítóját is. Lányos zavaromban a tv-jét hoztam le.. furcsán is nézett, de udvarias volt, azt mondta ez is jó lesz. Zavarom okozója az volt, hogy öntudatos házaspárként kitöltöttük az általuk adott kérdőívet a szolgáltatásokról, meg mindenről. Ha mentek, csekkoljátok a javulást! :)
Aztán másnapra kellett kitalálnunk a programot, merre tovább? Gemenci erdő kisvasúttal és Pécs fog következni... Innentől indul az igazi nászutunk :)
cső,
Lajos
tök jó, hogy mindenki kérdezi: na és aztán milyen a házas élet?
Az elmúlt két hétről tudok nyilatkozni: szerelmes és tartalmas. Ma fogjuk rendbe hozni a dolgozó szoba sarkunkat. Kinga azt álmodta, hogy vettünk egy hűtőt. Óriási nyugodtsággal veszünk részt lagzikban. Mi kell még? ;)
A nászutunkról meg még nem is írtunk. Ott hagytuk abba, hogy depresszió volt, meg hogy Tengelic Orchidea Hotel (egyébként nem tudtam nem párhuzamot vonni Kinga csokrával. A recepción tudtak, mert észre sem vették, a kezében..). Egyébként nagyon korrekt hely, horgásztóval, meg egy csendes kis wellness résszel. Majd a gyerekekkel ide is vissza fogunk jönni :) (ezt még elmondtuk jópárszor utazásunk folyamán).
Aztán másnap már vidáman keltünk, lementünk reggelizni, aztán aludtunk délig :) Szerintem itt pihentük ki véglegesen az elmúlt időszak hajtását és izgalmait. Fadd-Dombori kajakozás következett, itt kezdtem el nyomni a "nászúton vagyunk" szöveget valamilyen kedvezmény reményében.. Majdnem sikerrel is jártam, a fazon azt mondta a végén, hogy "nászutasoknak ingyen van", de úgy gondoltam illik legalább egyszer visszakérdezni, hogy "jajj, ne tessék már mondani", aztán mivel pont kezemben volt a pénz, jól el is tette... Igazi szezonvégi hangulat volt egyébként, pont nekünk való, lángos, sör, játékgép. Szétlőttünk jó pár zombit, csak elfogyott a huszasunk a végére.
Este is játszottunk: billiárd, csocsó, darts, na meg a vacsora. Minden versenyszámban kikaptam. Szép. Legközelebb már csak csapatversenyen indulunk :))
Csütörtökön meg bennhagytam a csontit meg a gilisztásdobozt a minibárban, a recepcióssal egyeztetve visszamentem érte. Mondta, hozzam már le akkor a klíma távirányítóját is. Lányos zavaromban a tv-jét hoztam le.. furcsán is nézett, de udvarias volt, azt mondta ez is jó lesz. Zavarom okozója az volt, hogy öntudatos házaspárként kitöltöttük az általuk adott kérdőívet a szolgáltatásokról, meg mindenről. Ha mentek, csekkoljátok a javulást! :)
Aztán másnapra kellett kitalálnunk a programot, merre tovább? Gemenci erdő kisvasúttal és Pécs fog következni... Innentől indul az igazi nászutunk :)
cső,
Lajos
2007. augusztus 21., kedd
Édesanyám üzenete Nektek
Kedves Barátaink!
Köszönet és hála mindenkinek, aki velünk ünepelt a nagy napon.
Azoknak is, akik nem voltak ott, de szorítottak vagy imádkoztak, kiki hite szerint, hogy minden tökéletes legyen, hogy kedvezzen az idő az ünnephez.
Köszönet azoknak, akik két kézzel fogták a sörsátrakat, el ne vigye a hatalmas szél.
Köszönet azoknak, akik próbálták összefogni a két sátor közötti rést, hogy kevesebb eső zúduljon a szeretteik nyakába.
Köszönet azoknak, akik együtt futottak a térdig felkapott szoknyában rohanó menyasszonnyal, akinek az átázott vőlegény próbált esernyőt tartani. Külön a fotósnak, aki nyílsebesen utánuk eredve is kattogtatta a gépét, reméljük, sikerrel.
Köszönet azokak, akik megmentették Lajos tönkreázott laptopját, a személyzetnek akik mentettek és segítettek.
A zenészeknek, hogy a hidegben is forró hangulatot tudtak csinálni.
Köszönet mindenkinek, mert nagyszerűen viseltétek az egészet. Átázva, de jó kedvvel, nevetve és lazán tovább ment minden, és a jelenlévőknek köszönhető, hogy fergeteges esküvő lett, nem csak a szó szoros értelmében, amit az ég rendezett így, hanem átvitt értelemben is, ami az összes jelenlévő érdeme.
Köszönjük, hogy nem adtátok fel, és segítettetek emlékezetessé tenni a gyerekeink legszebb napját. Azt is, hogy hajnali hatkor úgy kellett áramtalanítani a helyiséget, hogy végre elengedjétek az ifjú párt.
Köszönjük, hogy olyan szép számban, szinte kivétel nélkül, másnap is velünk maradtatok,és megbeszéltük együtt az átélteket, kilazítottuk az idegeinket, és kicsit kipihenve indulhattunk haza.
Remélem, mindenki jól érezte magát, hogy ez a nap emlékezetes marad számotokra is.
Nagyon sok boldogságot kívánok az ifjú párnak, és azt, hogy minden nehézségen ilyen önfeledten és könnyedén legyenek úrrá, a hosszú, boldog házasságuk sok –sok elkövetkező évében.
Szeretettel : Kati anyukája
Köszönet és hála mindenkinek, aki velünk ünepelt a nagy napon.
Azoknak is, akik nem voltak ott, de szorítottak vagy imádkoztak, kiki hite szerint, hogy minden tökéletes legyen, hogy kedvezzen az idő az ünnephez.
Köszönet azoknak, akik két kézzel fogták a sörsátrakat, el ne vigye a hatalmas szél.
Köszönet azoknak, akik próbálták összefogni a két sátor közötti rést, hogy kevesebb eső zúduljon a szeretteik nyakába.
Köszönet azoknak, akik együtt futottak a térdig felkapott szoknyában rohanó menyasszonnyal, akinek az átázott vőlegény próbált esernyőt tartani. Külön a fotósnak, aki nyílsebesen utánuk eredve is kattogtatta a gépét, reméljük, sikerrel.
Köszönet azokak, akik megmentették Lajos tönkreázott laptopját, a személyzetnek akik mentettek és segítettek.
A zenészeknek, hogy a hidegben is forró hangulatot tudtak csinálni.
Köszönet mindenkinek, mert nagyszerűen viseltétek az egészet. Átázva, de jó kedvvel, nevetve és lazán tovább ment minden, és a jelenlévőknek köszönhető, hogy fergeteges esküvő lett, nem csak a szó szoros értelmében, amit az ég rendezett így, hanem átvitt értelemben is, ami az összes jelenlévő érdeme.
Köszönjük, hogy nem adtátok fel, és segítettetek emlékezetessé tenni a gyerekeink legszebb napját. Azt is, hogy hajnali hatkor úgy kellett áramtalanítani a helyiséget, hogy végre elengedjétek az ifjú párt.
Köszönjük, hogy olyan szép számban, szinte kivétel nélkül, másnap is velünk maradtatok,és megbeszéltük együtt az átélteket, kilazítottuk az idegeinket, és kicsit kipihenve indulhattunk haza.
Remélem, mindenki jól érezte magát, hogy ez a nap emlékezetes marad számotokra is.
Nagyon sok boldogságot kívánok az ifjú párnak, és azt, hogy minden nehézségen ilyen önfeledten és könnyedén legyenek úrrá, a hosszú, boldog házasságuk sok –sok elkövetkező évében.
Szeretettel : Kati anyukája
Nászút Memo II.
Nna, csakhogy már megint írhatunk!
Közben ám volt egy emailes próbálkozásom a telefonomról, de nem jött össze. Pedig épp a gemenci kisvasútra vártunk, és arról emlékeztem meg, de már nem emlékszem mi volt :))
Az előző bejegyzés eléggé nagyon szomorkásra sikerült, pedig már másnap nagyon jól voltunk! Úgy látszik, csak ki kellett írni magunkból. Meg is beszéltük egyébként, az is kellett nagyon.
Ámde, jöjjenek az élmények szépen sorban. Most már kezd összeállni a kép, épp nemsokára megyünk a "hivatalos" fényképekért... izgi :))
cső,
Lajos
Közben ám volt egy emailes próbálkozásom a telefonomról, de nem jött össze. Pedig épp a gemenci kisvasútra vártunk, és arról emlékeztem meg, de már nem emlékszem mi volt :))
Az előző bejegyzés eléggé nagyon szomorkásra sikerült, pedig már másnap nagyon jól voltunk! Úgy látszik, csak ki kellett írni magunkból. Meg is beszéltük egyébként, az is kellett nagyon.
Ámde, jöjjenek az élmények szépen sorban. Most már kezd összeállni a kép, épp nemsokára megyünk a "hivatalos" fényképekért... izgi :))
cső,
Lajos
2007. augusztus 14., kedd
Nászút, Memo I.
Cső,
most gyorsan internethez jutottunk, meg lendülethez.
Nem tudom, ki hogyan emlékszik (már a házasodottak közül), de az első 1,5 nap sötét depresszió.
Elmúlt a ceremónia, elmúlt a party, eszméletlen jó volt és épp ezért kár hogy elmúlt. Rájöttünk, hogy minden perc, ami az előkészületekkel, a sok sok egyeztetéssel, szervezéssel, családi beszélgetésekkel, vagy magán a "nagy napon" történt megbecsülhetetlenül értékes volt. Most azon gondolkozunk, hogy kellően átéltük e ezeket a perceket, kellően kifejeztük e, mennyire fontos nekünk mindenki. Szüleink, testvéreink, minden rokon, minden barát, minden segítség, minden partner, akivel együtt dolgoztunk.
"Ami elmúlt, soha nem jön vissza már..."
Most komolyan, az ember arra gondol ilyenkor, hogy miért olyan rövid egy emberöltő. Hogyan telik el az idő, hogyan múlnak el az események... meg majd egyszer mi ülünk majd ott a főasztalnál a gyermekeink esküvőjén. És reméljük a nagyszüleik is. Meg mindenki aki fontos nekünk..
De ma estére már jó, van még az eslüvői merlot-os üveg alján, de megisszuk mindjárt.
Iszonyú jó volt ma, olyanokat láttunk, mint még soha. Holnap bringa, kajakozás, meg fürcsi, meg hamburger egy tüchtig helyen. Családos programok :))))))))
Legyetek jók,
cső,
Nászutas lakosztály
most gyorsan internethez jutottunk, meg lendülethez.
Nem tudom, ki hogyan emlékszik (már a házasodottak közül), de az első 1,5 nap sötét depresszió.
Elmúlt a ceremónia, elmúlt a party, eszméletlen jó volt és épp ezért kár hogy elmúlt. Rájöttünk, hogy minden perc, ami az előkészületekkel, a sok sok egyeztetéssel, szervezéssel, családi beszélgetésekkel, vagy magán a "nagy napon" történt megbecsülhetetlenül értékes volt. Most azon gondolkozunk, hogy kellően átéltük e ezeket a perceket, kellően kifejeztük e, mennyire fontos nekünk mindenki. Szüleink, testvéreink, minden rokon, minden barát, minden segítség, minden partner, akivel együtt dolgoztunk.
"Ami elmúlt, soha nem jön vissza már..."
Most komolyan, az ember arra gondol ilyenkor, hogy miért olyan rövid egy emberöltő. Hogyan telik el az idő, hogyan múlnak el az események... meg majd egyszer mi ülünk majd ott a főasztalnál a gyermekeink esküvőjén. És reméljük a nagyszüleik is. Meg mindenki aki fontos nekünk..
De ma estére már jó, van még az eslüvői merlot-os üveg alján, de megisszuk mindjárt.
Iszonyú jó volt ma, olyanokat láttunk, mint még soha. Holnap bringa, kajakozás, meg fürcsi, meg hamburger egy tüchtig helyen. Családos programok :))))))))
Legyetek jók,
cső,
Nászutas lakosztály
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)