Hogy jutottunk el idáig - Episode IV.

...
Még egy ilyen sms-t! "Még a busz sem jön, ilyen ez az este".
Itt az esély, öreg - gondoltam, de jött a kérdés is egyből: oké, de MELYIK busz?! Az ilyen helyzetekben kell okosnak lenni és nem hülyének. A buszok a főutakon mennek, ennek megfelelően arra vettem az irányt. Izgultam, először is azért, hogy megtaláljam, másodszor azért, hogy ha megtalálom, mit fogok mindani. Arra már nem emlékszem, futottam-e vagy csak gyorsan mentem? Azt tudom, hogy érezni éreztem, találkonzi fogunk. Van úgy, hogy az izgalom mellett, egyfajta nyugodtság lesz úrrá rajtad egy helyzettel kapcsolatban. Bennem is ez volt, és már megtanultam, hogy az ilyen érzésekre lehet hallgatni. Ilyenkor tipikusan pont időben fogsz odaérni mindenhova. Végül is egy "mágus nem késik és nem érkezik korábban soha" mondta Gandalf a Gyűrűk Ura című filmben,
Mágia ide vagy oda, megláttam egy messzi buszmegállóban egy csinos lányt. A fenébe, nem ő az, le se lassítottam, mást kerestem, eltökélt voltam. Hol lehet másik buszmegálló? Megvan! A Madách térrel szemben! Akkor már siettem, mert láttam néhány buszt jönni-menni, ahogy kivettem Kinga nem volt egyiken sem.
És igen, ott álldogált, és ahogy néztem, éppen rám várt :) Először csak mosolyogtunk, aztán azt hiszem benyomtam a "helló, öö éppen erre jártam... nagyon sietsz?" klasszikust. Eléggé zavarban, természetesen. Innentől felpörögtek az események. A busz jól időzített, látványosan megérkezett, amire mi látványosan nem szálltunk fel, aztán látványosan továbbment, mi pedig látványosan utánnanéztünk, aztán egymásra. Ez "a busz nem ment el" - gondoltuk.
Addigra már kellemes lett az este :) Elindultunk befelé a Madách tér irányába. Én céltalan bolyongásnak véltem, de amikor a fényből beléptünk az árnyékosabb részre, akkor jöttem rá, hogy ide lettem vezetve. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezt jól tükrözi, hogy egyszercsak hoppá! Kinga lekapott! Aztán megint! Vicces volt, hogy egy lépcsőházi kapualjban álltunk, ahol mozgásérzékelős volt a világítás. A csókok mindig sötétben voltak, a szünetek pedig világosban.
Nem tudom mennyi idő után elindultunk az oktogon irányába a hátsó kis utcákon. Előtte fel sem tűnt, mennyire szép környék az :)
Elértünk az Oktogonra, ott parkolt a verdám, beszálltunk és hazamentünk Kingáékhoz. Amerikai filmben éreztem magam, sváb lánnyal egy japán autóban. Leparkoltunk a házuk leőtt, romantikáztunk, hogyan is legyen ez az egész mostantól...

Eszembe jutott, milyen egszerű ez a hazakírérlek dolog, ha van autód. Tulajdonképpen Kinga is megvárta, míg veszek egyet, és csak aztán jöttünk össze. :) Meg is kérdeztem most az előbb, és azt mondta, tényleg így volt :)

Így indult, és ide jutottunk. Az elmúlt kicsit több mint két évet nagyon élveztük, de tényleg. Okosabbak és bölcsebbek lettünk. Itt van a falon egy 9 pontos lista, amit közösen tettünk össze, erre vigyázunk.

Meg egymásra.