Hogy jutottunk el idáig? Episode I.

Újabb sorozatot indítunk: a "Milyen zene nem lesz a lagziban" után itt a "Hogyan jutottunk el idáig" első része.

Biztos mindenkit izgat, hogyan találtunk egymásra. Kár, hogy nincs az embereknek valamifajta krónikása, aki feljegyezné, mi mikor és miért történt. Olyan mint az őrangyal, csak ő sztorit ír.

Próbálom felidézni a mi sztorinkat, Kinga szerint állítólag akkor kezdődött, amikor 8 éve egy szilveszteri buliban sztriptízműsort adtam jóbarátaimmal egy népes közönség előtt.
Fasza. :)
Szerintem inkább akkor kezdődött, amikor 4 éve egy sms-t írtam valamelyik szakkolis gyűlés után Kinga mosolyától ihletetten. Erre ő válaszolt, de - és itt eltérnek a vélemények - olyat, amire nem lehetett visszaírni (vagy olyat, amire béna módon nem írtam vissza).
De egészen igazából egy locsólóverssel kezdődött 2,1 éve... nem tudjuk, volt e válasz, de az biztos, hogy folytatásként a szakkoli szakmai konepciójának megújítására vonatkozó átütő ötletével megkerestem Kingát, mint szakmai bizottsági tagot...
Tudom, elég gyenge.
De néha az ilyen dolgok pont odaillőnek bizonyulnak :)
Mikor ez a vonal kifulladni látszott, másikat nyitottam (unk): személyiségteszt visszajelzés! Abban az időben egy HR tanácsadó cégnél dolgoztam, ahol kiválasztási és képzési módszertanokat szakértettünk, olyanokat, amik valamilyen tudományosan megalapozott pszichometriai eszközre épültek. Szóval, elég komoly volt a szándékom: mivel Kinga részt vett a egy ilyen eszköz hazai validálásában, és a validálás visszajelzéssel jár, és a teszt tényleg jó, és igen pontos képet adott Kinga személyiségéről, és a személyiségjegyekről beszélgetni nem kicsit jó csajozós téma, ugyanakkor megspórol legalább 2 év egymás megismerős időszakot------- minden összeállt!

De mindez kevésnek bizonyult.

"Ha nem megy balról, menjél jobbról" filozófiával folytatva megdöbbentő lépésre szántam el magam.

** folytatás nemsokára **