Én izgulok, főleg ha belegondolok.. azért mégiscsak furcsa érzés. Pozitív. Kellemes. Belekezdünk egy nagy dologba - de most még csak erre várakozunk. Ja, meg utálok várni, de erre most jó. Valószínűleg nem véletlen, hogy ennyi előkészítő munkával jár az esküvő: a hosszú idő, amit erre fordítasz arra késztet, hogy belegondolj, átérezd innentől már ketten lesztek.
A múltkor kaptam egy nagy merítést abból az élménytömegből, ami elöntheti az embert az "esküvés" előtti pillanatokban. Nagyon kedves barátaim mögött voltam a tanu, és amikor a tömeg (!? pontosabban mindenki, aki fontos az ifjú párnak) már bent volt, megszólalt a love actually-ból a tudjátok melyik szám, mi kint álltunk, az ucsó pillanatok - mindjárt bemegyünk, néztünk egymásra, mosolyogtunk, "csinosak vagytok", hogy áll a nyakkendőm", "van egy szösz a zakódon", stb.: és egyszercsak menni kellett. A kémia tette a dolgát belül, én meg azt gondoltam, miért nem ezt tanítják a kémiaórán. A választ most ideírom (sok fizikus, meg matematikus után - reál tárgyak ilyen témában!?): mert nem tudják. Mert vannak olyan feladványok a rendszerben, amit nem lehet belül megoldani.
Ez van. Ez jó. Gut, Besser, Gösser. Még van egy korty, megiszom.
Cső, ez volt mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése