Hogy jutottunk el idáig? Episode III.

...
a kő, amin ültem egyébként nem volt hideg vagy ilyesmi. Csak nem értettem a dolgot. Most akkor mivan? A környezet "ideális" búcsúzkodós volt: csak az nem csókolózott aki éppen ivott valamit.. Szép!
Kérdés a fejemben, súly a szívemben, pénz a zsebemben - most akkor legyek romantikus hős, aki leissza magát, meg elmondja a bánatát valakinek?!
Mindegy. Minden út az első lépéssel kezdődik, mondja a bölcs mondás. Erről is mi jutott eszembe? "indulj el egy úútoooon én is egy másikooooon, hol egymást találjuuuuk egymáshooz se szóljunk" Kész.
A bölcs mondásból egy dolog kimaradt, pont az ami igazán bölccsé tette volna, ez pedig így szól: .." de azért nézd meg merre teszed azt az első lépést".. Merthogy bölcsnek lenni ex ante elég könnyű, de a nagy lebukások jönnek, amikor az események megtörténte után elemzed, mi lett volna mégis a jó döntés?

Nade azért elindultam. A Vigadó téri kis park kör alakú (az egység szimbóluma), igazából semmi sem késztet arra, hogy valamerre menjél. Nehéz visszaidézni, mit gondoltam, mit láttam. Lehet, hogy ki akartam dobni a szemtesbe a bacardis üveget? Vagy eszembe jutott egy jó kocsma valamelyik utcában? Elrúgtam egy követ, amerre gurult, arra mentem tovább? Whatever. A racionális ember talán Kinga után ment volna direktben. Vagy kézben fogta volna a telefonját, hogy lesse, mikor jön be a "hívás". Én mentem. Jobbra, balra, előre vagy mittomén.

Dehoppá! Es em es. Meghallottam? Nem tudom, de az biztos, hogy megnéztem. És a szöveg? ".." Ennyi. Ja, mert azt meg nem mondtam, hogy az addigi sms bajnokságunk egyik alapköve a kétpötty. Azt jelenti, hogy nem három, tehát, nem kommersz sejtelmesség vagy folytatás következik.. két pötty. Te meg én. De nem tudjuk, mi lesz velünk. Ezért pötty pötty. Állítólag én találtam ki, de most visszakaptam. ".."
Az értelmezéssel eltelt néhány perc azért. Talán meg is álltam, talán másik utcába fordultam be. Gondolkoztam visszaírjak-e, de hát mit?! Inkább csak bandulkoltam tovább. Telefon eltesz. Miért nem kapcsoltam ki egyből? Ezt sem tudom. Éshoppá megint! Csörög!

Öcsém. "Cső, pont jókor hívtál. Mizu?" Beszélgetés, egy-két perc, lépek tovább. Balra nézek, egy szimpi filmbeli mártír kocsma, de drágának néz ki. Akkor séta. Egy fiú megfogja egy lány fenekét. Séta tovább. Virágot árul egy öreg néni. Másfelé nézek. Szaxofon szól beleéléssel - de sajnálom a százast.
... és ...
Hoppáhoppá! ES EM ES megint! Öcsém akar valamit? Vodafone direktmarketing?
Nem.

Kinga. "Még a busz sem jön, ilyen ez az este"

Nnna, erre mit lépnél?

** folyt. köv **